Annyira jó most itt blogolni. Annyival könnyebb mint a hivatalos blogomon. Mert ez a hely most itt csakis és kizárólag az enyém. Ezt most nem olvassa a Tina de vele még nem is lenne gondom mert neki szívesen elmondok mindent, de ezt a blogot legalább nem olvassa a Bálint. Nem is tudom hogy mi a szarnak adtam meg neki a címet. Nagyon hülye vagyok. Nem kellett volna mert most amikor felmegyek a blogomra elfog egy ilyen nyomasztó érzés és nem nagyon tudok tőle szabadulni és ebből az okból kifolyólag nem tudok úgy írni ahogy szeretnék pedig nagyon sok mindent jól esne kiírni maga,ból Példának okáért őt. haha. Nagyon vicces az hogy megint miatta picsogok. Fogalmam sincs hogy miért kellett nekem újra ráírni. Nem tudom hogy mi vitt erre rá, de most megint csak fáj egy kicsit. Most viszont nem az fáj hogy más lányokkal hanem az hogy tudom hogy velem sohasem fog! Ez nagyon nagyon elkeserítő. Lelombozó. Egyébként aszem fogok csinálni egy új dizit az oldalamra, ezt most döntöttem el. :D

Jajj de élvezném ha rózsaszín ködben tudna burkolózni a világ. Magához ölelne és betakarna ezzel a nagy puha felhővel. A kicsi szivem majd kiugrana... jó is lenne :D

Érdekes milyen könnyen elítélünk embereket, helyzeteket, visekledés formákat. Én a mai napig gyengeségnek tartottam a bulimiát. Úgy gondoltam ehhez csak az folyamodik akinek nincs lelki ereje. Aki nem tudja megállni hogy a nap folyamán ne egyen. Rá kellett jönnöm hogy rohadtul nem gyenge az aki meghánytatja magát. Maga az elv puhányságnak tűnhet, de a kivitelezése annál kegyetlenebb. Ma elvetettem a súlykot és sokat ettem. Úgy döntöttem alkalmazom hát a barátnőmtől tanult módszert: hánytassuk meg magunk. Picsogtam a wc ülőke fölött. Folytak a könnyeim mert nem tudtam hányni, hiába toltam le ötödszörre meg hatodszorra ia a fogkefét max csak nyál jött. Jó fél órányi szenvedés után egy-két falattal a wc-ben feladtam. Rohadt nagy testi és lelki erő kell ahhoz hogy valaki ezt végig tudja csinálni. Nem tudom eldönteni melyiket nehezebb: nem enni, vagy meghánytatni magad.

najó, mégse pihentem ki :'DDDDDDDDD Az egyetlen dolog ami bánt az egy kérdés. Mi lett volna ha...??? De most komolyan.., már kezdtem hinni a tündérmesékben, hogy két emberke, történetesen én és a 'lovagom' egymásra találunk. Szerelem első látásra, ahhahahhahah, már csak röhögni tudok magamon. Hogy lehetek ennyire hülye? :'D Nem tudom. Ilyen vagyok én. Azt hiszem ez a 'gyászolásom' harmadik stádiuam. Amikor temeted  akapcsolatot, próbálsz nem gondolni rá, és már annyira igyekszel máson gondolkozni hogy röhögsz magadon hogy milyen szerencsétlen vagy. Piff, annyira de annyira béna vagyok.
Most egy jó hosszú bejegyzést szeretnék írni, lehetőleg olyan hosszút hogy senkinek ne legyen türelme végig olvasni. A probléma gyökere az, hogy nincs semmi ihletem, se semmi mondandóm. Csak locsogni és fecsegni tudok feleslegesen. A cél konkrétan az hogy teljen az időm... ne kelljen arra gondolnom hogy a szerelmi életem a béka segge alatt, vagy hogy ne kelljen azon görcsölnöm hogy holnap angol vizsga és még csak ki sem nyitottam a könyvem [fuck yea.] Tanulni kéne... csak nincs kedvem, plusz koncentrálni sem tudok túlzottan. A legjobb megoldás az lenne talán ha belesüppednék a depresszióba, meggyászolnám ezt a kötsögöt aztán vennék egy mély lélegzetet és mennék tovább. Csakhogy semmi kedvem megint depressziózni. Inkább csak létezni van kedvem. Futnom is kellene menni, de ha lemegyek futni szinte 100% hogy rajta fogok kattogni egész idő alatt. Shit. Shit. Bullshit. Kapja be az egész világ, hogy egy ilyen kurva jófej csajnak /én/ ilyen balfaszságokon kell kattognia. Csessze meg mindenki. Nem tudom mi lesz így belőlem... de nem túl sok jó. Komolyan mondom addig volt jó amíg még tudtam csak a karrierre koncentrálni. Csak a tanulás létezett számomra. Ez is lesz. Lezárom ezt az értelmetlen bejegyzést és megyek tanulni. Rámférne úgy is :DDD Na, majd jobban leszek. Puszii :*

Azt hiszem, vagy remélem(?) hogy egy nap alatt lerendeztem magamban a 'pasi problémáimat'. Elvileg ez túl gyorsan sikerült, nem?? Nem kéne tovább emésztenem magam? Nem tudom, de most jól érzem magam. Azt hiszem rájöttem hogy jött egy és ment egy és hogy még rengeteg ilyen lesz. Hiszen kb. egy hónappal ezelőtt írtam hogy inkább loholom bele magam az érzelmekbe és utánna fájok mint hogy soha ne érezzek ilyet. Teljesen korrekt. Kellett ez az aprócska flörtölés, és az illúzió hogy van valakim. Igényeltem a törődést, hát megkaptam. Lehet hogy gyorsan vége lett, de ez a 4 hét azért jó volt (: Good Bye, drága! Jöhet a következő ;)
Drága Blair újra mosolyog a világra!